Bízunk benne, hogy a jelen kezdeményezés az érintettek számára segítséget fog tudni nyújtani, hogy a kezdeti tehetetlenség helyett, küzdve a rendelkezésre álló rövid időszak minden egyes pillanatában, az érintett családtagok segíteni tudják szeretett hozzátartozóikat ezen szörnyű betegség elfogadásában és az azzal szembeni küzdelemben a gyógyulás reményében, és amennyiben már nincs lehetőség gyógyulásra, legyen lehetőségük segíteni a nehéz pillanatokban.

A születés, élet és halál egymástól elválaszthatatlanok, mégis jelen társadalmunkban „az elmúlás és halál” témájáról ritkán beszélnek. Különösen egy ilyen gyors lefolyású gyógyíthatatlan rákbetegség esetén a legfontosabb, hogy a végső életfázisban az érintett, saját mulandóságát lelkileg el tudja fogadni az elviselhetetlen fájdalmai közepette. A félelmet, haragot, tehetetlenséget és szomorúságot megosztani közelálló hozzátartozóinkkal nagyon nehéz. A mindennapokban elfelejtett és csak az életkor előrehaladtával jobban értékelt „idő” ebben az esetben egy egészen más jelentőséget kap, melyet az érintett beteg és hozzátartozói ténylegesen tudatosabban és intenzívebben élnek meg. A kimondhatatlanul nehéz körülmények ellenére sem szabad az utolsó pillanatig feladni a reményt a gyógyulásra.

Hozzátartozóként, felgyógyultként célunk, hogy a betegséggel kapcsolatban megéltek alapján társadalmi kötelezettséget is vállaljunk a betegségben szenvedők, illetve hozzátartozóik, valamint a betegség korai felismerését, és megelőzését elősegítő tudományos kutatások, hazai prevenciós egészségügyi intézkedések (korai szűrés, betegtájékoztatás, betegközpont létrehozása) támogatása útján.

(dr.) Tapolczai Nóra (LL.M.)